Archívum

A képek töltődnek...

Gyadai tanösvény

2014.03.29. 20:17 :: 10yei

Kirándulós napot terveztün a gyerkőcökkel. Végre igazi tavaszi jó időnk volt, az időjárás túra után kiáltott. Jókat hallottunk a gyadai tanösvényről, és mivel elég közel van, most meg is látogattuk. 5 km-es túra, igazi gyermekbarát séta. Meglepő módon Bubuka is jól bírta az elején, nem kellett egyből felvenni. Kb. egy kilométert tudott saját lábon sétálni a terepen, mire kellően elfáradt. A tanösvény egy jól kiépített túra hely a Naszályon. Több megálló pontja is van, ahol érdekes dolgok várják az arrajárókat. Ami azt illeti nekünk az első szakasz volt egy kicsit monoton, de ennek is főleg az volt az oka, hogy Niki inkább nyűglődött. Otthon ugyanis reggel két gyíkot is találtunk és itt is abban bízott, hogy tele lesz a hegy gyíkkal. Szerencsére később láttunk is kettőt, úgyhogy megnyugodtott, hogy nem vertük át. :) Erdőben is és tisztásokon is keresztül vitt az utunk. Voltak szakaszok, ahol pallókon kellett közlekedni, mert elvileg egy patak folyt el alatta, de mivel mostanában szárazság van, az egész meder ki volt száradva, így semmi vizet nem láttunk arrafelé. Később megálltunk egy tűzrakó helyen, ahol volt egy csomó asztal és pad fából és vagy három tűzrakó. Helyet is alig találtunk, nagyon népszerű kiránduló hely volt ez a mai napon, tele volt családokkal, akik főzőcskéztek, sütöttek valamit, vagy csak éppen eszegettek valami hazait. Addigra pedig Bubu már majdnem elaludt a hátamon a mei-tai-ben, de csak negyed órát tudott így zötykölődni, azután felébredt. Niki meg attól kapott idegrohamot, hogy égett a tábortűz. Nem tudom mitől félt annyira, talán a mesékből szedte, hogy a tűz az csak rossz lehet. Végre aztán megnyugodott és mi is nekiláttunk enni.

Ádámmal egész úton azt tanítgattam, hogy mondja már ki, hogy "fa". Ezt a szót már rég óta tanítom neki és sokszor ki is mondta már, de egy idő után mindig elfelejti. Most az erdőben aktív pedagógia módszerrel tanítottam. Nagyon tetszett neki, hogy ki tudja mondani és sokszor csak úgy magától elkezdte mondani és formálta a kis száját, hogy máshogy jöjjenek ki a hangok. Ezt nagyon élvezte. Volt, hogy a "fa" szót addig csűrte, csavarta, míg végül inkább "va" lett. Ekkor földöntúli boldogság áradt szét az arcán, mert rájött, hogy azt a szót is ismeri, és megvan a kettő között a kapocs. Egyből elkezdett ugatni "va-va-va" :) Na de nem is ez a pláne a mai nyelvtanulásban, hanem hogy végre megszületett az első mondat! Még szavakat se mond, legfeljebb állathangokat utánoz, de most Niki kiváltotta belőle a nyelvészt. A lányom elkezdett vonathangot utánozni, ami Ádámnak olyannyira nem tetszett, hogy ennek hangot is adott. Az utóbbi időben egyre gyakrabban használt "nem" szót kombinálta az általa vonatot jelölő "huhu"-val és kiabálta Nikinek, hogy "nyem huhu", ami kb. annyit tesz nála, hogy "ne vonatozz bakker"! :) Akárhogy is vesszük, ez az első mondata, ami beírta magát a történelembe. :)

Visszafelé nem volt nyűglődés és szélsebesen haladtunk a hegyen. Azt játszottuk ugyanis, hogy ki az aki elől megy. Az ügyes lányok, vagy az ügyes fiúk. Mi mindig megelőztük a lányokat, akik olyankor mindig visszaelőztek. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy gyakorlatilag szaladva tettük meg a visszafelé vezető utat. Pedig ott még érdekesebb dolgok is vártak minket menet közben. Volt billenő híd, rönkök, amiknek a tetején kellett haladni, egy nagy függőhíd. Niki a próbákon 3 gombóc fagyit nyert el tőlem fogadások révén. :) Ez az alaptáborba megérkezvén csak jégkrémmel tudtam abszolválni, mivel fagyijuk nem volt. A játszótér is fizetős lett volna, ezért inkább haza indultunk és itthon mentünk el egy jó játszótérre, ahol még nem voltunk soha azelőtt.

Este Niki rajzolt nekem gyíkokat és óriáskígyókat. Egyszer látom, hogy az óriáskígyó fejétől valami strigula szerű vonalak jönnek ki és távolodnak tőle. Aztán egy nagy izé, valami kőféle előtte. Kérdem tőle, ezek micsodák. Azt feleli, ez az óráskígyó hangja. Le is esett az állam, mert eddig hangot még nem "rajzolt", ráadásul ugyanúgy, ahogy ezt tényleg szokás megjeleníteni a rajzokon. De a végső döbbenet akkor jött, amikor azt a nagy izét is elmagyarázta. Ugyanis az egy nagy szikla, amiről visszaverődik a hang. És mutatta, hogy merre verődik. Na ezzel kész voltam. Ez kb. általános iskola 6-7. osztályos anyag. :) De hogy honnan veszi ezeket az okosságokat?!

Szólj hozzá!

Niki VÉGRE egyedül hintázik

2014.03.28. 20:43 :: 10yei

Megtanult! El se akarom hinni. Tényleg nem hittem a szememnek, amikor látom, hogy löki egyedül magát a hintán. Mennyit tanítgattam, meg szorgalmaztam, de nem, nem, csakazért se akart megtanulni hintázni. Volt néha, hogy rápróbált, de akkor nem sikerült elkapni a ritmust, nem érzett rá, lebénázta magát és konokul ellenállt a tanításnak. Most meg hirtelen derült égből villámcsapás, hirtelen megtanulta. Pedig nemhogy a világon nincs másik gyerek, aki ennyit hintázna, mint ő, hanem jószerivel ember se nagyon, aki életében annyit hintázott, mint ő eddigi rövid kis életében. Egyszerűen imádja. Hiába van otthon is hintánk, amiben állandóan lökni kellett, a játszótereken is mindig az volt kivétel nélkül az első, hogy hintával kezdett, aztán még néhányszor beleült. :) De jó látni! Még mindig alig hiszem.

Szólj hozzá!

Megszületett Tenyei Ádám

2012.02.09. 16:08 :: 10yei

Reggel Ági arra ébredt, hogy "pukkant" egyet a hasa. Elment a nyákdugó. De még nem volt vörös riasztás, fájt a hasa, de folyamatosan, nem pedig ütemesen. Nem tudta eldönteni, hogy ez mitől van, ezért a napi programunkat terveztük. Én mentem volna dolgozni, és megkért, hogy ejtsem útba a kozmetikust, mert neki oda mindenképp el kell mennie. Igaz, hogy már szivárgott is valami folyamatosan, de mégis szépen lehet csak szülni, nem igaz? Mondom és hogy jössz haza? Nem mintha messze lenne, gyalog öt perc, de ha hétrét görnyedve közlekedik fájások közepette, főleg ha szülési fájdalmak gyötrik, akkor ne vagánykodjon már itt a hidegben. Mondtam megvárom és hazahozom. Ilyen gyorsan nem láttam még kozmetikust végezni a pácienssel, nyilván nem akarta, hogy ott szüljön meg neki a székben. :) Hazavittem Ágit, de akkor már lehetett sejteni, hogy ezek nem jósló fájdalmak. Beszóltam, hogy nem megyek ma be, otthonról próbálok dolgozni, hogy készenlétben legyek. Ági addig beült egy kád meleg vízbe, mert az ilyenkor mindig jól szokott neki esni. Onnan kiszállva közölte, hogy ma szülni fog. Ezen már nem sokat molyoltam, az elsőnél nem hittem neki, azt gondoltam a tapasztalat hiánya miatt a jósló fájásokra hiszi, hogy Niki jön, de a történtek őt igazolták. Most nem követtem el még egyszer ugyanazt a hibát. Kiálltam az autóval, berámoltam minden előre elkészített cuccot, egy plédet az ülésre és arra ültettem Ágit. Kövér gáz, irány a kórház.

Persze a hideg és a havas helyzet miatt szöszmörgött mindenki az úton, ki kellet használnom a lóerőket, hogy haladni is tudjak. A Flór Ferenc kórházban már célirányosan mentünk fel az ötödikre a szülészetre. Ágit befektették megfigyelésre és hívták a dokiját. Én meg addig visszabattyogtam bejelentkezni a betegfelvételen. Sokan voltak és sorszám automatából kellett jegyet húzni. Láttam, hogy vannak még páran előttem, ezért kimentem még az autóhoz és behoztam minden csomagot, mert már biztos volt, hogy maradunk. Utána visszaálltam a sorba és ahogy ott ácsorgok, egyszer nekem ütközik egy apuka a kezében tartott gyerekhordóval. Egymás felé fordultunk, hogy elnézést kérjünk, akkor láttam csak meg, hogy Henrikkel botlottunk egymásba. Milyen kicsit a világ. :) Ő Mátét hozta oltásra. Akkor még nem sejtettem, hogy már milyen közel a fiam. Gondoltam Henrik akár meg is várhatná, így első kézből tudhatná meg az örömhírt. Rövidesen sorra kerültem a pultnál, elintéztem az iratokat és felmentem Ági után. Nem engedtek civil ruhában az ajtónál beljebb, egy kis öltöző szobába kellett bemennem ott hagyni a cuccomat, de éppen foglalt volt. Ezért meg kellet várnom, amíg onnan kijönnek, csakhogy a bent lévő úr bent ragadt a szobában, mert éppen akkor romlott el a zár. Fasza! Ott küzdöttek vele sikertelenül. A szabályzat ellenében mégis beküldtek Ágihoz a szobába, hogy ott öltözzek át abba a steril zöld szerkóba, amit adtak, amíg a szervizesek kinyitják az ajtót. Közben Ági cuccai keveredtek el, azokat is elkezdtem nyomozni. Abban volt ugyanis a fényképezőgép. Bejött egy nővér és közölte, hogy kinyitották az öltöző ajtaját, lehet átcuccolni. Fogtam mindent és bevittem. Ott berámoltam az egyik kabinba, de azt nem lehetett bezárni. Ezért átrámoltam egy másikba. Közben Ágit már el is vitték a műtőbe, mert úgy döntött az orvos, hogy császárral fog szülni altatásban. Ezt még most sem tudjuk, hogy miért altatásban kellett császározni, de még meg fogjuk kérdezni. Nikinél is császár volt, de akkor epidurális érzéstelenítéssel.

Alighogy kijöttem az öltöző szobából, már hívtak is a műtőhöz, ahol várakoznom se kellett, már közölték is hogy megvan a baba. Mondom ez igen gyorsan ment, nem sok időt hagytak a töprengésre. Kihozták Ádámot és megvizsgálta a gyermekorvos. A picurka halkan nyögdécselt miközben megtörölgették és betették egy inkubátorba, hogy kapjon oxigént. Nikinél is kellett adni oxigént, de akkor egyszerűen csak a kezembe nyomták a csövet, hogy tartsam az orra elé. Alig láttam a kis fiamat, mert már vitték is át a másik osztályra. Nekem meg osztogatták a feladatokat, hogy ide menjek, meg aztán oda, ezt vigyem ide azt meg oda. Próbáltam mindenre figyelni, de kezdett már egy kicsit szétesni a fejemben minden. Abban sem voltam már biztos, hogy minden cuccunk megvan-e még és hogy hány helyen kell keresni, de közben ne hagyjak el semmit és már legyek is ott a másik helyen. De én ehelyett inkább a gyerekkel szerettem volna lenni, de minden olyan gyorsan történt, hogy őt alig láttam. 3450 grammal és 54 centivel született, is nagyon szép baba! :) Ágiról csak annyit tudtam, hogy jól van és alszik. Átmentem a másik osztályra előkészíteni a terepet.

Kaptam ott is egy steril köpenyt, csak az kék színű volt. Magamra öltöttem, amivel legitimizáltam az ott tartózkodásomat. Minden cuccot áthoztam Ági új szobájába és betömködtem egy szűk szekrénybe. Aztán bekéredzkedtem a baba őrzőbe megnézni a kis porontyomat. A picúr ott szuszogott az inkubátorban. Szép nagyra tágultak az orrcimpái, ahogy szívta a levegőt. A szeme néha résnyire nyitva volt, látszott, hogy magánál van, csak nem tudja, hogy mi történik vele. Az orvos is bent volt, kaptam tőle tájékoztatást, hogy azért van itt megfigyelésen, mert a császáros babáknak bent marad a víz a tüdejükben születéskor, mert nem préselődnek át a szülő csatornán, ezért nem nyomódik ki az belőlük. Megvárják amíg felszívódik, aztán majd odaengedik Ágihoz. Mondták is, hogy csináljak képeket, amiket majd megmutatok az anyának, mert ők most még nem találkozhatnak.

Ági is megérkezett az új szobájába. Aludt, mikor hozták, de már az ébredési fázisban volt. Amikor megszólítottam, kinyitotta a szemét, de még nagyon kába volt, látszott, hogy nem tudja mi van most körülötte. Aztán egyre jobban összeszedte magát, ahogy múlt az altató hatása. Nem beszélt félre, de pár dolgot többször el kellett mondani neki, mert elfelejtette. Infúziót adagoltak neki, amivel a fájdalmat csillapították. Megmutattam neki a fényképezőgéppel készített képeket, hogy lássa milyen gyönyörű gyermeknek adott életet. Aztán elkezdtük hívogatni a szűk családot, majd mentek az értesítő sms-ek. Ezzel sokat szívtam, mert nem nagy barátja a csoportos küldésnek a telefonom. Állandóan lefagyott közben és nem tudtam, hogy kinek ment ki az sms és kinek nem. Ez bosszantó volt, de emlékszem Nikinél is ugyanez volt a helyzet. Nem engedett csak egyszerre max. 20 főnek küldeni sms-t, de ezt is csak akkor közölte, amikor már az összes személy ki volt jelölve, ami jóval több mint 20. Aztán hiába ez a korlát, a következő küldésnél 13 helyre ment volna, de azon is behalt. Nagyon mérges lettem és a maradék embernek már egyesével küldtem. Később ki is derült, hogy tényleg nem kapták meg jó páran az üzit, de többségük mástól tudott szerencsére értesülni. Aki meg a telefonom hóbortságából adódóan mégsem kaptam meg a neki küldött üzenetemet, az most biztosan a blogomból értesül a történtekről. :)

Amikor nem kellett már Ádámnak az oxigént adagolni, akkor pár percre áthozták hozzánk. Kellemes meglepetés volt, mert nem számítottunk rá, hogy délután előtt még találkozunk vele. Kis átlátszó kocsiban tolták oda, hogy gyönyörködhessünk, de aztán oda tették Ágihoz, hogy érintsék egymást. Ez egy nagyon boldog pillanat volt. :) Sokáig nem maradt, vitték vissza megfigyelni. Én még maradtam Ágival, istápoltam és rendezgettem körülötte a dolgokat, hogy ne érezzem haszontalannak magamat. Meg akartam várni, amíg telesen magához tér és csak utána indultam dolgomra. Elvittem a levett köldökzsinór vért a szövetbankba, aztán hazamentem rendbe szedni magam. Én nem mentem el kozmetikushoz, de letusoltam és megborotválkoztam mielőtt visszamentem hozzájuk.

Megkérdeztük és én később is bemehettem hozzájuk. Más látogatót nem fogadhatott, mert nem szülőszobában volt, hanem császáros őrzőben, ezért csak engem engedtek a közelébe. Így is délután ki lettem zavarva, mert már éppen készülődtem hogy elviszem a vért és levettem a kék köpenyt, de indulás előtt még elmentem üríteni és amikor visszatértem pont hoztak egy asszonyt a beteghordók. És mivel én sem voltam megkülönböztetve, már pateroltak is ki onnan. Ezt az időt használtam ki az evésre. Szóval visszatérve az estére, Áginak akkor már járkálnia kellett, hogy ne alakulhasson ki vérrög, és beinduljon a heg gyógyulása. Szegénynek akkor már nem volt fájdalomcsillapítója - legalábbis azt hiszem - és nagyon szenvedett a hasán lévő vágás miatt. Megígérték, hogy ha bemegyek, akkor odahozzák majd a picit, de pont akkor értem be, amikor az osztály átadása folyt, ezért nem foglalkoztak velünk. Kicsit később azonban betoppant Ádám az ajtón. :) Ott volt velünk, amíg beszélgettünk és csendesen alukált. Ági azt mondta, hogy tud nagyon hangosan sírni is, mert egyszer behozták hozzá, amikor én nem voltam ott, és akkor éhes lett, aminek liluló fejjel adott hangot. De én ezt nem hiszem, biztosan urban legend, mert az én fiam olyan csendes, mint a 4-es metró.

Ádám és Ági

1 komment

Nyista lóvé nyista busz

2011.11.24. 17:41 :: 10yei

Tegnap befelé jövet épp nem volt nálam apró a buszra, csak 5ezresem volt. A sofőr nem volt túl boldog, de hát van ilyen. Henrikkel meg is beszéltük, hogy szerintünk mi a helyzet olyan esetben, ha nem tud visszaadni a muki. Azt kalkuláltuk ki, hogy mivel a vevő hajlandó fizetni és a buszos nem tud visszaadni, akkor biztos el kell vigye. Ha később tudják rendezni, akkor oké, ha meg nem akkor azt a Volánnak be kell nyelnie. De persze az is érthető, hogy ha felszáll egy kisiskolás csoport és mindenkinél 20ezres van, akkor a sofőr nem fog tudni 400e Ft-ból visszaadogatni. Tehát így viszonylag könnyű lenne bliccelni. De abban maradtunk, hogy ez a valószínűbb. Hát ma kiderült, hogy nem teljesen állja meg a helyét a sztori. Henrik 5ezressel szeretett volna fizetni, a sofőr meg nem tudott visszaadni, ezért otthagyta. :DDDDDDD Szegény felhívott elpanaszolni az esetet, de nem bírtam ki röhögés nélkül. :)

Szólj hozzá!

Megint beteg Niki

2011.11.24. 17:02 :: 10yei

Nagyon rossz volt az éjszakánk. Nikit nem bírtam sehogy sem elaltatni, hamarabb aludtam el, mint ő. Aztán Ági kínlódott vele, de minden baja volt. Éjfél körül aludt el, de utána is sokat felsírt. Reggel pedig megint panaszkodott, hogy fáj a füle. Egyszer-kétszer mondta már a héten, akkor mindig meg is ijedtünk, de aztán elmúlt neki. Ez az éjszaka viszont intő jel volt, el kellett vinni orvoshoz. Fülészet csak Gödöllőn van és délután. Az autó meg kellett nekem is, mert határidős céges ügyekben kellett reggel szaladgálnom mindenfelé. Henrikék rendesek voltak, mert odaadták volna Áginak az autót, hogy azzal vigye el Nikit, de azt meg Ági félt vezetni... Végül is csak elmentek valahogy a háziorvoshoz, hogy előbb ő nézze meg. Azt már el is felejtettem megkérdezni, hogy mivel mentek. Az nincs messze, tehát babakocsis séta is szóba jöhet. A doki megállapította, hogy a fülének szerencsére nincs semmi baja, viszont tüszős mandulagyulladása van a gyereknek. :( Szegénykém alighogy kikeveredett a hányós buliból, most meg a torka gyulladt be. Mondták, hogy ez lesz, amint elkezd bölcsibe vagy oviba járni a gyerek. Egy hét ott, egy hét itthon.

Emeséékkel nagyon nem akar összejönni a találkozó. Holnapra terveztük, de így megint elmarad. Nem egyszerű így gyerekekkel tervezni.

Tüszős mandulagyulladás

Szólj hozzá!

Megint beragadt a szekér

2011.11.24. 11:36 :: 10yei

Reggel munka előtt el kellett intéznem pár dolgot a pályázattal, ezért mindenképpen szükségem volt az autóra, de az edzés miatt is kellett volna. Henriket is bevittem volna a városba, de megint nem indult a gép. Ugyanazt csinálta, mint a múlt héten, de most nem akarta abbahagyni az alapjárat pörgetését. Nem tudtunk elindulni, Henrik kiment a buszhoz, de azt meg lekéste. El akartam vinni szervizbe a járgányt, de csak jövő héten tudják fogadni. Nem volt mit tenni, addig kísérletezgettem, míg egyszer csak sikerült életet lehelni a fojtószelepbe és reagált a gáz adásra a szekér. Addig hiába nyomkodtam, a kompjúter leszarta azirányú vágyamat, hogy közlekedhessek az autómmal. Megkockáztattam, hogy bemegyek így is a városba, mert tényleg nem láttam más módot, hogy el tudjam időben intézni az ügyeimet. Múltkor se volt már semmi baj onnantól, hogy elkezdett működni a szelep. Kellett neki egy kis hideg, hogy magára találjon.

Szólj hozzá!

Iratok karbantartása

2011.11.20. 22:38 :: 10yei

A költözés óta nem jutottam el odáig, hogy rendet tegyek a számlák és iratok között. Tegnapra terveztem a nagyját, de az akvárium szűrőjének meghibásodása túl sok időmet vette el. Ma viszont nekiláttam és elég jól haladtam benne. Persze még mindig maradt dögivel, de legalább már van látszatja. Este még pókereztem is egy kicsit. Már nem is emlékszem, hogy mikor játszottam utoljára. Van már vagy egy éve.

Szólj hozzá!

Akvárium installálás

2011.11.20. 11:35 :: 10yei

Szerettem volna befejezni azt a munkát, amit múlt héten elkezdtem, de Niki betegsége miatt félbe kellett hagynom. Az akváriumot feltöltöttem teljesen vízzel, elrendezgettem azt a néhány növényt, amit múltkor nem sikerült teljesen besüllyesztenem a talajba. De a legfontosabb az volt, hogy a szűrőt végre életre leheljem. Nem mertem volna sokáig álló vízzel teli hagyni az akváriumot, akkor ugyanis félő, hogy beposhad a vize. Összeszereltem hát a rendszert és próbaüzemnek vetettem alá. Ezt már megtehettem volna korábban, nem kellett volna az akvárium sem, és akkor nem kell annyit küzdenem a merev alkatrészekkel, ráadásul hamarabb kiderül, hogy valami nem stimmel. Én még üzem közben sosem láttam ilyen szűrőt, de az elmondások és fórumok alapján alig hallható hangjának kellett volna lennie. Kivéve közvetlenül indulás után, amikor a még rendszerben lévő légbuborékokat kidolgozza magából a rotor. Ehhez képest elég hangos volt az alapzaj, még úgy is, hogy a szekrény, amiben tartva lesz, be volt csukva. Nem tetszett ez nekem, zavaró dolog ez egy tévés szobában. Meg amúgy is mérges voltam, mert fontos szempont volt, hogy ne legyen hangos az egész, ez meg már átlépte az ingerküszöbömet. Addig addig mozgattam, míg már az összes levegő távozott, de továbbra sem alvó csiga hangját hallatta. A többi kütyü installálása miatt többször újra kellett indítani a szűrőt is, és egyszer csak elkezdet hangosan csörömpölni. Na ekkor szartam be. Mert még ha egy kis mozgatással helyre is rázódik, ha mondom ezt éjszaka egyszer csak elkezdi, akkor akváriumostól vágom ki a francba. Szét kell szedni, megkeresni, hogy mi csörög, csattog.

Gondoltam milyen hülye vagyok, hogy teljesen összeraktam, feltöltöttem vízzel, és kínlódok a sok merev alkatrésszel, ahelyett, hogy amíg száraz volt, szétszedhettem volna a fejet megtisztítani. Most már sokkal nehezebb volt a dolgom, mert vízzel volt tele az egész, és mivel az akvárium alatt található a készülék, ezért szétszereléskor elkezdi leszívni az aksi vizét, és mindent jól eláztat.

Nem volt mit tenni, szétszedtem a rendszert, ügyelve arra, hogy minél kevesebb vízzel megússzam a dolgot. A fejben lévő rotort a legapróbb alkatrészekre szereltem a leírás alapján és egyesével megpucoltam őket. Aztán újra próbáltam a gépet, de most is csattogott. Addig addig szedtem szét és raktam össze (közben fórumokat is olvasva az ügyről), hogy a végén sikerült eltörnöm a rotor közepén húzódó kerámia tengelyt is. Onnantól még sokkal hangosabban csörgött. Éjszaka volt már, félő volt, hogy felébred a család. Szűrő nélkül viszont nem maradhat az akvárium.

Másnap kitaláltam a megoldást a helyzet tüneti kezelésére. Amíg megszervizeltetem a külső szűrőt, addig a másik akváriumból beteszem a belső szűrőt. Igaz, hogy az 25 vagy 40 literre van kalibrálva, nem 200-ra, de több, mint a semmi. Ha nem rakok akadályokat az útjába, és még sűrűbben tisztítom a szűrő betétet, akkor addig alkalmas lesz az üzemeltetésre, amíg a másik elkészül. Igen ám, csak akkor a halaknak nincs víz tisztítás, ami még nagyobb baj. Nem maradt más lehetőség, idő előtt kellett betelepítenem őket a nagy akváriumba. Egy kicsit átjárattam a szűrővel a  teljes vízkészletet, közben a halakat meg beparkoltam egy szatyorban a vízbe, hogy a kettejük vizének hőmérséklete kiegyenlítődjön, ne érje őket akkora sokkhatás, amikor majd kiúszhatnak. A nagy akvárium vizéből is kaptak a szatyorba, hogy kémiailag is szokják meg. Este pedig kiengedtem a halacskákat és csigabigákat a nagy medencébe felfedező útra. Ide-oda cikáztak, ismerkedtek a tereppel. Azt vártam, hogy egyből lemenekülnek az aljára, de ehelyett éppen hogy mind feljött a felszín közelébe. Lehet hogy azért, mert világos talaj van az alján, és ott nem érezték annyira biztonságban magukat. Fél óra elteltével már sokkal bátrabbak voltak és egész a középső zónáig lemerészkedtek a bátrabbak. De látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik a hatalmas mozgásteret. Főleg a dániók, akik imádják a nyílt terepet. Nikinek is nagyon tetszett, ahogy a szépen megvilágított akváriumban pompáztak ezek a kis állatkák.

Tető nélkülKészen

Szólj hozzá!

Első alkalom betegen a kórházban

2011.11.14. 07:51 :: 10yei

Kemény volt az éjszaka, fél óránként fent volt Niki én meg szinte semmit sem tudtam aludni a széken. A kis srác apukájának volt egy nagy matraca, ő azon egész jól elvolt. Hiába mondtam a nővérkének éjszaka, hogy azzal a sebességgel soha nem fog lefolyni az infúzió, de ő állította, hogy 7-re lemegy az egész. 7 órakor kb. ugyanannyi volt benne, mint mikor feltették. 15-20 mp-enként egy csepp szerény számításaim szerint sem elegendő, hogy 6 óra alatt lemenjen fél liter folyadék. Reggel bejött egy új dokinő, és az tekert egy jó nagyot az infúzión, hogy haladjon is. Be kellett hozni a lemaradást, most másodpercenként már több mint egy csepp ment át rajta. Ezzel igazán elbíbelődtem volna szívesen éjszaka, úgysem tudtam mit kezdeni magammal. Legalább elszórakoztam volna, hogy mennyire pontosan tudom szabályozni, hogy pont 7-re lemenjen. :)

Ági is jött már korán, ő sem nagyon tudott aludni. Niki szerencsére már nyugodtabb volt ébredés után, mint tegnap, nem volt hiszti. Valamelyest felfogta és feldolgozta, hogy itt kell lennie. Hulla fáradt voltam, de mindenképpen meg akartam várni a vizitet, de csak 11-kor jöttek. Niki már sokkal jobban volt, azt hittük hogy ha lemegy az infúzió, akkor majd tudunk mászkálni egy kicsit és könnyebb lesz. De mielőtt lefolyt volna, hoztak egy másik zacskót és rátették azt is. :( A doki azt mondta, hogy valószínűleg vírus okozta a bajt és még itt kell maradni megfigyelésre, mert nem tudni, hogy csak az infúzió miatt állt-e el a hányás. Én hazamentem aludni, mert este újra bevetésre készültem. A másik kisfiút hazaengedték délután, és akkor tudtam meg, hogy az a matrac leltári, amin az apja aludt, ezért Áginak meghagytam, hogy stipistoppolja le nekem, ha ők már távoznak. Fel is háborodtam, hogy ha van matracuk, akkor miért nem mondták és adtak nekem is egyet, mert csak azt közölték, hogy nincs ágyuk a szülők részre. Aztán megtudtam, hogy csak ez az egy matracuk van, és az is csak azért, mert egy szülő itt hagyta.

Ági bent maradt Nikolettre vigyázni délután. Én meg azt hittem, hogy ha hazaérek, úgysem tudok majd aludni, forgolódni fogok. De tévedtem. Letettem a fejem fél 12-kor, és csak az ébresztőt hallottam meg 5-kor. Rendbe szedtem magam, megvacsoráztam, készítettem kaját az estére és összeszedtem Nikinek még pár dolgot. Bevágtáztam a kórházba, mert 7-ig lehetett egymást váltani. Közben majdnem elcsaptam egy biciklist a sötétben. Cseréltünk Ágival, újra enyém volt a kislány. Szerencsére teljesen le volt nyugodva, ő maga mondta, hogy ma itt kell aludnia. Tettem be neki dvd-t és azt néztük. Egy másik szobatársa volt addigra, szintén egy kisfiú az apjával. Azokkal is összeismerkedtünk, de sokat nem beszélgettünk, mert a kis srác hamar elaludt, az apja meg rögtön követte. A matrac az enyém volt! :) A fater viszont behozott egy padot a folyosóról, látszik hogy rutinosabb volt mint én, és azon tudott valamelyest aludni. Nikinek meséltem és hamar elaludt minden gond nélkül. Nem volt már infúzióra kötve, ezért kényelmesebben tudott feküdni is. Gondoltam még csinálok valamit a laptopon, de inkább úgy döntöttem, hogy én is lefekszem, ki tudja mit hoz még az éjszaka. Amennyit lehet, csak pihenek. Jól döntöttem, reggelig majdnem végig tudtam aludni. A tegnapi nyomorúságot sikerült egy kicsit kipihennem. Reggel Ági behozta a cuccomat és onnan mentem dolgozni.

Szólj hozzá!

Kórházba került Niki

2011.11.13. 05:30 :: 10yei

Délelőtt bementünk együtt a városba, mert növényeket akartam venni az akváriumba. Pénteken is néztem egy másik boltban még Pesten, de az le volt rabolva, csak néhány kóró lebegett a víz alján. A veresi boltban még nem voltam, amúgy is kíváncsi voltam, hogy milyen felszereltségű. Nikit magammal vittem, a kis állatok biztos felcsigázzák az érdeklődését. Ebben a boltban sem a botanika csimborasszói leledztek, de legalább nagyobb volt a választék. Mivel a hétvégén szerettem volna befejezni a művemet, úgy döntöttem mégiscsak bevásárolok. A fonnyadt levelektől majd megszabadulok, az új környezetben reményeim szerint úgyis pompázni fognak a növények.

Nikolett szépen elbámészkodott a boltban, ahogy sejtettem, viszont engem nem engedett beszélgetni a boltossal. Annál azért unalmasabb volt az összkép. Bevásároltam 4 fajta zöldséget, és kivittük a kocsiba. Nem akartam még hazamenni, szerettem volna a lányommal sétálni. Bementünk a városba és elmentünk egészen a macis kútig, ami igen nagy teljesítmény Nikit ismerve. Visszafelé már nem volt ilyen egyszerű, egy szakaszon fel kellett vennem, mert "elfáradt" és nyafizott. Egy sportcsokival rendbe hoztam az önérzetét.

Otthon nekikészülődtem az ültetésnek. Egyesével elkezdtem dugványozni a palántákat. Ági közben elkészült az ebéddel és leültünk mindnyájan az asztalhoz. Niki alig evett valamicskét a levesből, a másodikba talán bele sem kóstolt. Ez volt az első jel, hogy valami nincs rendben, de ezt akkor még nem is sejtettük. Fél óra múlva, amikor a kis ágyában el szeretett volna aludni, egyszer csak hányt egy nagyot. Megijedtünk, hogy mi van, Ági lehozta a fsz-re. Kisvártatva megint rókázott szegény, és persze sírt, mert nem tudta mi van. Elég jól kiszámíthatóan, 10-12 percenként jött egy újabb adag. Egy idő után elfogyott a kaja a hasából és jött az epe. Aztán már az sem, csak az öklendezés. Kapott Dedalonetta kúpot, de az sem használt semmit sem. Többször elaludt a földön mese nézés közben, nagyon kókadt volt. De a hanyik akkor is jöttek és mindig felébresztették. Semmi nem maradt meg benne, se kaja, se folyadék, se gyógyszer. 6 óra után annyit változott csak a helyzet, hogy kicsit ritkábbak lettek a hányó görcsök. Láza, hasmenése nem volt, csak ez a förtelmes hányás. Ami létezett már mindent összehányt. Bevittük az ügyeletre. Gyermek doki nem volt, csak felnőtt, de ő is megvizsgálta. Semmit nem tudott tenni, ő is csak a Dedalonettát mondta, és adott B6 vitamin ampullát, hogy igya meg. Mondtam neki, hogy folyamatosan kijön belőle minden, mit ér, ha itatok vele gyógyszert. Hát csak próbáljam meg. A kúp elfogyott, ezért elmentem a Gödöllőre a gyógyszertárba érte. Este már volt, hogy több mint egy órát nem hányt, már kezdtünk reménykedni, mert a folyadékból is maradt benne. De aztán egyszer csak minden egyszerre megint napvilágot látott. Nem volt mese, komolyan kezdtem félni a kiszáradástól. Amíg Niki aludt egyet, addig mi összeszedelőzködtünk, indulásra készen. Csak arra vártunk, hogy az ébredés hanyi kíséretében történik-e. Hát persze. :( Szerettük volna elkerülni a kórházat, de túlnőtt rajtunk a probléma. Beültettem őket hátra és bementünk a Flór Ferencbe.

Mondtuk neki, hogy most kórházba megyünk, mert meg kell gyógyulnia, hogy nem hányjon többet, de szerintem csak akkor konstatálta, hogy hol is vagyunk, amikor bekerültünk a vizsgálóba és a dokinéniket meglátta. Onnantól toporzékolás volt, mindennek ellenállt, nem lehetett megnyugtatni. A nővérke már akkor mondta, hogy látja nem lesz egyszerű dolguk Nikivel. Betették a branült a kézfejébe, és rákötötték az infúziót. Ekkor már nagyon kész volt a drágám. Bevittük a szobájába, ahol már volt egy beteg kisfiú az apjával. Szegénykémet hiába nyugtattuk, akkor már az egész világ az ellensége volt. Már nem hisztizett, szabályos düh rohama volt. Tajtékzott, ordított, verekedett, nagyon sajnáltuk szegényt. Az egész kórtermet felverte. Ketten kellett lefognunk az ágyon, hogy ne tegyen kárt magában. Hajnal egyig így ment. Addigra annyira elkészült az erejével, hogy a kimerültségtől egyszerűen elaludt. De utána sem volt nyugalma. Ágit hazaküldtem, én meg ott maradtam vele. Amikor elaludt, behívtam az ápolónőt, hogy állítsa be az infúzióját, mert arra esély sem volt addig, amíg pörgött. De addigra már úgy össze tekerte a csövet, hogy nem jött már rajta semmi, a vére visszafolyt és beszáradt. C vitaminnal kitisztították, de erre persze megint felébredt. Meglátta az ápolónőt az ágya mellett és úgy ugrott fekvő helyzetből egyből a nyakamba, hogy "apa" és már sírt is. Nagyon meg volt ijedve, végig szemmel tartotta a nővért és bőgött. Újabb fél óra telt el álmatlanul és feszengve. Simogattam, de nem volt hajlandó lehunyni a szemét. Ez még párszor megismétlődött, fél óra alvás, fél óra hiszti. Nekem meg nem volt hova lepihenni, széken virrasztottam mellette.

Otthoni kúra

Szólj hozzá!

Karambolózott a buszunk

2011.11.07. 20:25 :: 10yei

Reggel busszal mentünk Henrikkel dolgozni, de sokkal lassabban értünk be dolgozni, mint múlt héten. Rájöttünk, hogy akkor azért volt olyan sima az út, mert őszi szünet volt, kevesebben voltak a buszon és a forgalomban is. Éppen csak beértem időben. Szó volt róla, hogy hazafelé vonattal fogunk menni, de azt mondtam, hogy inkább menjünk mégis busszal, hogy kipróbáljuk milyen, ha nem laboratóriumi körülmények között közlekedünk. Így lesz viszonyítási alap. Bárcsak maradtam volna a vonatnál...

Kiszámoltam, hogy mikor kell elindulnom a munkahelyről, hogy időben kiérjek a buszpályaudvarra. Amikor felszálltam a metróra, közölte a hangosbemondó, hogy csak az Árpád hídig (még 2 megálló) jár a metró, onnantól pótló buszok viszik az utasokat. Gondoltam, hogy akkor így már nem fogom elérni a buszomat. A pótló busz viszont megállt a távolsági buszok megállójánál is, és pont láttam, hogy beáll a buszom. Arra gondoltam, hogy biztos ennyi késést összeszedett, milyen szerencsém van. Lepattantam és felültem rá. Ott hallottam, hogy a másik útvonalon, a 14-es villamos vonalán sem lehetett haladni, mert az baleset miatt ácsorgott. Teljesen fel volt bolydulva Pest. Henriknek közbe jött valami és nem tudott eljönni a munkahelyről. Mi sem jutottunk túl messzire, mert az újpesti felüljárónál karambolozott a busz. Oldalról beleütközött egy autó és betört a középső ajtaja. Nem értettük, hogy a túróba jött belénk az a balfasz, hiszen egymás mellett haladt a két jármű, az meg belekapta a buszba a kormányt. Mire számított? Megvártuk a következő buszt és átszálltunk rá. Henrik még azon sem volt rajta. Én is 7 körül értem csak haza. Nem nagyon jött be ez a buszos hazautazási próbálkozás.

Szólj hozzá!

Lujzi szülinapi partija

2011.11.06. 17:22 :: 10yei

1 éves kis prücsök. Elmentünk megköszönteni. Hatalmas hepaj volt, még az utcában is lufik. Ott volt az egész család, sok gyerek. Lujzika a szokásos kis megszeppent kislány volt, nézte, mi történik körülötte. Ide tették, oda tették, mindenhol tetszett neki. :) Isten éltessen Lujza baba!

Szólj hozzá!

Megkezdődött a hoki szezon

2011.11.05. 23:48 :: 10yei

Az első bevetésünk, mármint a B csapaté, a Jégenmeister ellen volt, ahol egy volt csapattársunk is játszik. Neki túl messze volt bejárni edzésekre, ezért hagyta ott a csapatot és keresett egy közelebbi gárdát. (Most már nekem is messze van innen bejárnom...) Nem ismerjük még ezt a bajnokságot, csak hallomásból, azok alapján pedig komoly esélyeink lehetnek. Mint ahogy a nevében is benne van, ezt teljesen amatőr bajnokság, így erre lehetett számítani. Már a meccs előtt a bemelegítéskor látszódott, hogy érezhető a különbség a két csapat között. Akkor nyugodtam meg, amikor a csapatkapitányuk odament a bírókhoz és hasra esett. :DDD Oké, ez bármikor benne van, de akkor is hülyén jött ki. :)

A meccs aztán nem a várt eredmény hozta. Nekik estünk, mint vak a lépcsőkorlátnak és érezhető is volt a mezőny fölényünk, de sehogy sem tudtuk gólra váltani. Egy rakatot lőttünk kapura, de valami mindig történt, ami miatt nem csúszott be a gól. A kapusuk pedig tényleg gyengén muzsikált, nagyokat lepkézett, de sok szerencséjük volt. Ők talán egyet tudtak kapura lőni egész harmad alatt. Ettől függetlenül 0:0 volt a harmad vége. Mi meg egyre görcsösebben játszottunk, mert semmi nem jött össze. Kétszer gyorsabban koriztunk, de kapkodtunk, nem tudtunk megnyugodni. Nagy nehezen majdnem félidőben megtört a gólcsend, meglőttük idei első találatunkat. Onnantól felgyorsultak az események. Ahogy mondani szokták, kinyílt a gólzsák. Alig több, mint fél harmad alatt 6 gólt lőttünk nekik, viszont kaptunk is egyet egy teljesen ártalmatlan szituációból. A védőnk pont a támadó játékosuk elé passzolt, akinek nem volt nehéz dolga szemben a kapussal egyedül. Feliratkoztam a góllövő listára, miután megszereztem csapatunknak a 4. találatát.

A záró játékrész megint csendes volt, mindössze egy árva találatot jegyezhettünk, de az én inkább a kapusuknak adom, mert ő ügyetlenkedte be. A végeredmény tehát 7:1, ami mint később kiderült a tabella élére tett minket az első forduló után.

Szólj hozzá!

Mégiscsak az akku

2011.11.04. 11:21 :: 10yei

Reggel elbattyogtam az autóhoz, hogy minden okés-e, majd kerestem egy Peugeot szervizt és felhívtam, hogy mibe is fájna nekem egy trélerezés és javítás. 10+Áfáért behoznak, 12+Áfáért megvizsgálnak, és majd akkor kibökik, hogy mit és milyen drágán fognak cserélni. Erre elszörnyedtem. Semmi jóra nem számítottam, biztos voltam benne, hogy ha nincs semmi hibája, akkor is behúznak a csőbe és kifizettetnek velem valami alkatrészt. Elmormoltam magamban 10 hűbazmeget és kértem küldjék a vontatót.

A trélerrel odaállt az autó mellé és érdeklődött a srác, hogy mi baja. Gondoltam rendese, segítőkész, vizslathatjuk ha akarja, nekem már oly mindegy. Javasolta, hogy próbáljuk meg bebikázni, van nála egy kézi készülék ilyen esetekre. Mondtam, hogy tegnap már mennyit szenvedtünk vele 0 sikerrel. De azért rápróbáltunk. Akkor már furcsa volt, hogy amikor rátette, már volt műszerfal világítás. Ez már több, mint amire mi tegnap jutottunk, elkezdtem egy kicsit bizakodni. Próbáltam indítani, de semmi. Odaállt azért közel a kis teherautójával, hogy próbáljuk meg annak az aksijáról, az mégiscsak erősebb. Töltöttük vagy 5 percet, indítóztam, és próbálkozott is a motor, de még sikertelenül. Ekkor már kezdtem örülni, de még nem vettem biztosra a sikert. Tovább töltöttük és aztán el is indult rendben. Olyan boldog voltam! Így az is kiderült, hogy tesóm bika kábele szart sem ér, kis vékony drótocska. De megúsztattam volna most ezt az újabb kört és 6 ezer Forintot, ha tegnap nem felejtem otthon a kábelemet. Ugyanis most az enyémmel bikáztunk, mert a srácnak kábele nem volt. Tettem egy kis kört a városban, hogy töltődjön az aksi és estére ne legyen problémám az indítással.

Szólj hozzá!

Nem sikerült bebikázni a gépet

2011.11.03. 20:21 :: 10yei

Zoltán jött este segíteni bebikázni az autót. Addigra már semmi elektromos cucc nem reagált. Láttam, hogy a fényszórót sikerült égve felejtenem. Gratula magamnak! Pittyeg ilyenkor, ha nyitva van az ajtó, ezért észre szoktam mindig venni, most nem tudom miért maradt el. Lehet, hogy pittyegett, de én még tettem-vettem odabent, és mire kiszálltam abbahagyta és én meg elfelejtettem lekapcsolni. A lényeg, hogy jól megszívattam magam. Odaállt az autójával, összekötöttük a kábeleket, töltöttük, majd bikáztuk. Azaz csak szerettük volna, mert még a gyújtásra sem reagált. Több, mint fél órát bohóckodtunk a töltéssel, de meg se akart nyikkanni. Elkeseredtem. Hívtam szakszervizes mukit is, hogy mi a túró lehet, ő meg megrémített, hogy lehet az immobiliser beszart, amikor bent volt a kulcs és közben próbáltam ki/beriasztani. Zsír! Akkor be kell vontatni, ott diagnosztizálják, aztán biztos cserélnek is valamit, mert az ilyenkor mindig kell, majd betanítják az új kódokat az autónak ill. a kulcsoknak, végezetül én meg megkapom a nagyon vastag tollal írt számlát. Mindezt azért, mert fent maradt a lámpa.... Röhej! Csak az a baj, hogy egyáltalán nem vagyok mókás kedvemben.

Szólj hozzá!

Otthagyott az autóm

2011.11.02. 18:20 :: 10yei

Munkából indultam volna haza, de a szekér nem nyílt ki a távirányítóra. Próbálgattam többször, de semmi. A jobb hátsó indexet láttam nagyon halványan villogni, mintha kiriasztana, de a zár nem nyílt ki és a fényeiből úgy láttam be is van riasztva. Gondoltam felmondta az aksi a szolgálatot, de mivel még volt benne egy kevés áram, ezért nem mertem kulccsal nyitni, mert akkor még elkezd sivákolni és nem biztos, hogy a távirányítóval ki tudtam volna kapcsolni. Mivel már késő volt, senkit nem tudtam elérni hogy bikázzuk be a gépet, ezért hosszú búslakodás után hazamentem busszal.

Szólj hozzá!

Hosszú hétvége

2011.11.01. 22:27 :: 10yei

Azt terveztük Ágival, hogy ezen a négy napos hosszú hétvégén pihenni fogunk, és Nikolettet is elvisszük addig mamához. Szerettünk volna kiruccanni egy kicsit, mert már régen jutottunk el odáig. Lengyelország jött szóba, Krakkó és környéke, ami nincs messze, könnyen megközelíthető autóval vagy akár busszal, vonattal. Az autóról hamar letettünk, mert végül is 6-6 óra az oda-vissza út, tehát gyakorlatilag egy fél nap csak a vezetésről szólna, és így máris nem olyan csábító 3-4 napra menni. Pihenni szeretnénk, tehát egy ilyen hosszú autóút szóba sem jöhetett. Kinéztünk egy buszos utazást, ami egy 3 napos körútról szólt jó programokkal és egész jó áron. Ezt lebegett a szemünk előtt sokáig, de aztán Ági meggondolta magát, hogy inkább maradjunk itthon, mert jobb lesz spórolni, nagyon sok volt a kiadásunk és még nem vagyunk a végén. Pihenjünk itthon, elmehetünk moziba, színházba, sétálni, mehetek úszni stb. Én már akkor éreztem, hogy nem lesz ez így jó, mert ha itthon maradunk, és minden nap látom, hogy mennyi mindent kell még megcsinálni, akkor nem fogok tudni karba tett kézzel heverészni egész nap lelkiismeret furdalás nélkül. Vagy dolgozni fogok és nem tudok pihenni, vagy lógatom a lábam, de nem fogom magam jól érezni. El kell ahhoz innen menni, hogy fel tudjak szabadulni.

Végül Ági akarata érvényesült, beadtam a derekamat. A 4 napból egy délután volt csak pihenős, a többit végig dolgoztam. Még uszodába se jutottam el. :( Persze ezért cserébe kész lettem a házikóval és még jó pár dologgal, de ez a 4 összefüggő nap szabadság hiányozni fog, érzem. Azon az egy szabad délutánon elmentünk a Szépművészeti múzeumba és megnéztük a múmia kiállítást. Utána pedig az Arénába mentünk megnézni 3D-ben a Végső állomás 5. részét. Igazi romantikus horror. :)

Niki már az elején nagyon hiányzott, meg is bántuk egy kicsit, hogy elvittük, főleg így hogy nem utaztunk el. Egy picit be is lázasodott mamánál, el is akartunk érte menni, de aztán szerencsére hamar jobban lett. Olyan üres volt nélküle a ház. Huncimunci hangja nem töltötte be a teret. :) Cserébe haladtam a munkával.

Kész a kis házHősök tere

Szólj hozzá!

Halloween parti a bölcsiben

2011.10.26. 17:15 :: 10yei

Tündérkém első szereplésére nagyon kíváncsi voltam. Tetszik, hogy a bölcsiben figyelnek az ilyen dolgokra, és próbálják szerepeltetni egy kicsit a gyerekeket. Niki ilyenben még sosem vett részt. A gondozónők előre felhívták a figyelmünket, hogy ne számítsunk valami nagy dologra, igazából nem is gyakoroltak be semmit, mert a gyerekek ahogy meglátnak majd minket, úgyis felborul a rend. Csak beöltöznek és bevonulnak. El is voltunk bujtatva a nagy teremben, amíg ők a kicsiben öltözködtek. Addig ne is lássanak minket, mert akkor nehéz lenne fegyelmezni őket. Próbáltunk, mi szülők, csöndben maradni és vártuk a csemetéket. Egyszer csak megjelent az ajtóban az első páros, kézen fogva jött Niki egy kis pajtással. Nagyon meg voltak szeppenve, amikor a játszó termükbe belépve egy csomó felnőttet láttak. Olyan édesek voltak! Éppen csak egyet tudtam fotózni, mikor Nikolett észrevett minket, és úgy is lett, ahogy mondták, már szaladt is oda sírva hozzánk. :) Vigasztalgatni kellett, hogy nincs semmi baj. Frankó kis bohóc jelmezében nagyon aranyosan nézett ki.

Nemsokára feloldódott az összes gyerek és már nem fogták vissza magukat. Minket megkínáltak süteményekkel, amik elkészítésében a gyerekek is segédkeztek. Meg kaptunk ajándékot is. Egy gyertyatartó volt természetes anyagokból összeállítva, és rajta - mi más - egy macska feszített. Örülök, hogy el tudtam jönni és megnézni a lányom első fellépését. Igazán jól szerepelt. :)

Nóri boszorkaBejövetelKedveseimCukros bácsiA cica a legfontosabb díszítő elem

Szólj hozzá!

János nálunk

2011.10.25. 19:02 :: 10yei

Meglátogatott minket János, volt nagy hacacáré. Természetesen őt is bevontuk a nagy versenybe. :)

Rajtgép

Szólj hozzá!

Tető a ház felett

2011.10.23. 20:34 :: 10yei

Annyi kedvem volt hazaérve dolgozni, mint egy marék lepkének búvárkodni. Pedig a munka rendes volt, mert megvárt. Senki nem fejezte be helyettem a kis házat, amíg nem voltam otthon. Balszerencsés voltam, mert persze hogy esett az eső, amíg nem volt kész a tető. Az időjárás nem túl kegyes velem a házacskámat illetően. Amikor elkészült a betonozás, aznap éjjel volt az első fagy. Aztán másnap is. Pont, amikor a legfontosabb, hogy ne fagyjon. Esőt se tudom mikor láttam már utoljára, de most hogy összetákoltam a házat és nem volt kész a teteje, egyből elázott. Annyi szerencsém volt, hogy nem volt őrületes zuhi, csak permetezett az eső, de azért minden tiszta víz volt. Nagyjából akkor kezdett elállni, amikor hazaértem. Gyorsan megebédeltem és tovább vacilláltam, hogy neki kezdek-e folytatni ilyen időben a tetőt. Ha nem folytatom, ki tudja mikor fogom tudni megint, addig meg tuti szétázik minden, mert jövő héttől már mondják is az esőt. Niki aludt, talán ez volt a szerencsém, mert ha fent lett volna, akkor nem lett volna akkora dilemmám mit is csináljak, de így rá tudtam venni magam a munkára. Megint sötétedésig csináltam, de végre tető van a ház felett!! És ami a legfontosabb, hogy rá tudtam teríteni az eső védő lapokat is. Ugyan még nem rögzítettem, mert arra már végképp nem volt időm, de legalább rátettem, hogy védje a fát. Most gyorsan le kéne még kennem lenolajjal az egészet, aztán majd befejezem a tetőt is. Pont kapóra jött, hogy Viktor is jött ma hozzám dolgozni, és nála volt a körfűrész. Azzal le tudtuk igazítani a tetőn a túllógó részt, így frankón passzolni fognak a szélek. Biztos ma is szereztem néhány jó pontot a szomszédoknál, mert ma is végig szegeltem a vasárnapi pihenőidőt. Ezzel a házikóval befejezném az idei kinti munkákat. Azért hajtok és sietek vele, mert ha itt a rossz idő, akkor esélytelen haladni, meg hidegben amúgy is kaki dolgozni. Még hátra van a tető szigetelés rögzítése, az ajtó, impregnálni és lefesteni. Ez sem egy pillanat műve, ráadásul száraz idő kell ezekhez is.

Szólj hozzá!

Aurora a Fezen klubban

2011.10.23. 13:33 :: 10yei

Mire a szerszámokat elpakoltam a munka után, korom sötét lett. Nem csak a házat nem tudtam olyan állapotba hozni, hogy védve legyen a csapadéktól, de máris késésben voltam. Fehérvárra hívott Kody Aurora koncertre, és úgy terveztem, hogy legkésőbb fél 7-kor el kell indulnom. Indulás helyett akkor értem csak be a házba, leizzadva, koszosan, piszkosan. Még fél óra volt, míg teljesen el tudtam készülni. Elővettem a punk koncertekre tartogatott legfényesebb báli ruhámat és elrajtoltam. Ági volt olyan kedves, hogy csomagolt nekem az útra szendvicseket, hogy a vacsorával se vesztegessek sok időt. Nem tettem még le arról, hogy időbe odaérjek. :) Talán a pályán még sikerült is volna a szintidő, de én a 7-esen mentem, ahol a falukban vissza kellett lassulni 150-re... Így nehéz sietni. :) Na jó, ez azért nem igaz, de azért iparkodtam. Csak az hiányzott, hogy a kocsiban is rá tudjak hangolódni a koncertre. Erre kiváló lett volna egy Auróra cd, de ehelyett Niki névnapos cd-je volt bent gyerek dalokkal. Az meg annyira nem pörgetett fel, hogy a vakond miket csinál a kertben. De most, hogy jobban belegondolok, kellett lennie punk cd-nek a kocsiban, de nem is kerestem. Inkább rádióztam, de azok is csak tingli-tangli számokat játszanak. De egyébként lehet jobb is, ha nem überfasza punkot tolok a járgányban, mert kihat a vezetési stílusomra. Furcsán lehet úgy közlekedni, hogy a pedálokat dob lábgépnek használom, és egy ütemes számot játszok velük. De az sem túl szerencsés, ha a dugóban nekiállok a kocsival pogózni. Jobb is nekem ilyenkor Bartókot vagy Lisztet hallgatni, esetleg Mozart-ot.

1:20 alatt értem le, Kody már várt. :) Végignéztük a családi fotóalbumot, le is csökkent 0-ra a fordulatszámom. :) Öregszünk, punnyadt pöcsökhöz illően taxival mentünk punk koncertre. Szerencsére lemaradtunk az előzenekarról, állítólag elég gagyik voltak, minket már a fő műsorszám várt. Azaz nem az Aurora koncert volt a fő zenekar, hanem valami magyar nyelvű ír népzene rokkosításával foglalkozó együttes, de minket nem ők érdekeltek.

Rájöttem, hogy mi valójában milyen szerencsések vagyunk, hogy nem ilyen divat "zenéket" hallgatunk, mert ezek az együttesek sokkal emberközelibbek. Nincs körülöttük annyi felesleges maszlag, ezek tényleg a zene szeretetéért csinálják. Nem véletlenül tekintenek vissza több évtizedes múltra. Most nem készültek előre, hogy mit játszanak, de nekik nem is kell. A saját zenéiket játszák, bármikor, bárhol elő tudják adni. A mi kezünkbe adták a döntést, hogy válasszunk, miket játszanak! Mikor lesz ilyen pl. egy Madonna koncerten? :) Így sikerült egy nagyon régi kedvencemet is kérni tőlük, amit már olyan régen hallottam és olyan közel áll hozzám. Ez volt az a szám, amin keresztül megismertem őket, ezért nagyon sokat jelent nekem. Csak bekiáltottam az "első sorból" :) hogy "te új fiú vagy még errefelé", és Víg Laci már fordult is felénk és kezdte a számot. Én meg hálából szétcsaptam a pogós tömegben. :)

A koncert után leültünk még sörözni, és odaült hozzánk a front ember beszélgetni. Ezt is várhatnám Elton John-tól. Habár lehet hogy én éppen bejönnék neki a direkt mai alkalomra megnövesztett Motörhead-es harcsabajuszommal. :D Úgy nézek ki, mint Lawrence a Hivatali patkányokban. Mondták már, hogy olyan vagyok, mint egy 70-es évekbeli pornósztár. Ezek után el is gondolkodtam rajta, hogy tényleg megszabaduljak-e majd tőle. :P A másik teremben még volt valami disco szerűség, oda betébláboltunk elütni az időt.

Fél 4-re értünk haza (oda már gyalog mentünk). Alvás után, reggel mikor kinyitottam a szemem, olyan volt, mintha fél 7 lenne, mert annyira borús volt az idő. Kiderült, hogy 10 óra volt. Rendbekaptam magam és útnak indultam. Közben még elmentem a helyi mekibe, mert Ági ott beszélt le egy csajjal Nikinek egy kis ruhát Vaterán. Azt átvettem és folytattam utamat, de még mindig nem egyenesen haza, hanem Robyékhoz kitértem. Pici Laurán megbabusgattam, megnéztem mennyit nőtt. Jó hatással voltam rá, mert amíg ott voltam egyáltalán nem sírt. Nem mondtam, hogy be fogok ugrani, de Bori mégis számított rám. Rendes asszony! :D Aztán tényleg head home.

Szólj hozzá!

Épül a faház

2011.10.22. 20:31 :: 10yei

Az volt a terv, hogy összedobom a kis faházat, hogy legalább tető legyen felette. Az alap remek lett, készen várta az épületet. A fa nincs lekezelve, ezért az eső elől védenem kell, de ekkorát nem tudok semmivel letakarni. Így nem maradt más választásom, olyan tempóban kell dolgoznom, hogy a tetővel is készen legyek. Egész nap, reggeltől estig csak raktam a fákat egymásra és kalapáltam. Látványos volt, ahogy haladt, de sajnos nem elég gyors. Sötétedésig csak a falakkal és a tető 1/3-ával végeztem. Reménykedni tudtam, hogy nem fog szétázni, de nem mondtak szerencsére hétvégére esőt.

AljaKözepeTeteje

Szólj hozzá!

Verseny

2011.10.17. 13:32 :: 10yei

Megtanítottam Nikinek, hogy mit is jelent versenyezni. Ne csak a tévé előtt ugráljon és kiabálja, hogy hajrá piros fiúk, hanem ő is tudjon valamiért küzdeni. Habár valamiért küzdeni most is tud, csak abban semmi verseny szellem nincs. :) Mindig kijelölünk egy célt, ami lehet akármi és odatesszük a fotelra. Már a legelején is értette a cél fogalmát, nem konkrét tárgyat értett alatta. Azt hittem nehezebb lesz elmagyarázni, de úgy látszik már eljutott erre a szintre. Amikor a cél a helyére került, akkor már elkezd izgulni. Átmegyünk a szőnyeg másik oldalára, ahonnan indulni fogunk. Négykézlábra ereszkedünk és a kezünket a szőnyeg csík mintájára tesszük. Gondosan elhelyezkedik mellettem, és következhet a számolás. Ezt eleinte többször kihagyta az izgalomtól, de most már ő szokott szólni nekem, hogy "apa, számolni kell". Elszámolunk 3-ig, és "rom"-ra elindul a verseny. Fej fej mellett haladva trappolunk a célhoz, aki előbb megfogja, az nyer. Na ezzel viszont már voltak gondok. :) Természetesen az első pár kört ő nyerte, aminek nagyon örült. De aztán én is rágyúrtam, hogy sikerüljön megelőznöm. Ez már kevésbé tetszett a kisasszonynak. :) "Neeem, Niki nyert". Simán kivette a kezemből a játék zongorát, ami akkor a cél volt, hogy akkor ő nyert. :D Erre külön hangsúlyt fektettem, hogy ne mindig csak ő nyerjen, mert nem szeretném, ha téves kép alakulna ki benne egy versenyről. Később nehezebb lenne meggyőzni, hogy nem csak nyertesek vannak, tudni kell veszíteni is. Első nap azonban még nem jutottunk el idáig, de még voltak fortélyok a tarsolyomban! :) Le sem lehetett állítani, ahogy beértünk a célba, már mondta is hogy "mégecce", és már indult is a következő kör. Rövid idő alatt rájött, hogy ha el akarja érni, hogy ő győzzön, akkor csalni is tud. Elindultunk vezényszóra négykézláb, majd menet közben felállt és odafutott a fotelhoz. Később ezt már olyan magas szintre fejlesztette, hogy számolás közben elindult. De a legjobb az volt, amikor már vissza sem sétált a start vonalra, hanem menet közben visszafordult és már meg is fogta újra a célt, sok esélyt nem hagyva nekem. :D Ha csalással nyert, akkor mindig elkaptam és megcsiklandoztam, ő meg szabályosan röhögött, annyira tetszett neki ez a helyzet. Aztán már mondta ő is, hogy "Niki calt". Volt hogy annyira izgult verseny közben, hogy mire odaértünk a fotelhoz, akkor vette észre, hogy nincs is cél. :)

Rajthoz állítottam a cicát is. Ez hozta az áttörést, mert volt, hogy ő nem versenyzett, csak én és a cica. Ilyenkor vagy én, vagy a macsek nyert. Előlünk azért nem merte elvenni a célt, hogy akkor is ő nyerjen, ha mi versenyzünk. :D De azt azért megcsinálta, hogy csak engem versenyeztetett egyedül, ő meg addig tapsolt nekem, de ahogy fél távnál voltam, gondolt egyet és nekikezdett szaladni és előttem ért a célba.

Ábel is átjött este és ő is versenyzett velünk. Még nem tudta mi ez, de tetszett neki, hogy én is és Niki is négykézláb mászunk a szőnyegen, ezért szíves örömest bekapcsolódott a játékba és kofercolt utánunk. De ő még nem tudta legyőzni Nikit, habár szerintem azt sem tudta, hogy van cél. :D

Azt már sok más játékon is megfigyeltem a lányomon, hogy ha valamit egyféleképpen csinálunk sokszor, akkor ahhoz a módhoz ragaszkodik, nem engedi a változtatásokat. Ezért arra sem tudtam rávenni, hogy ne 3-ig, hanem 10-ig számoljunk. De azt legalább sikerült kibuliznom, hogy páros lábbal ugrálva is lehessen versengeni. Persze először ez ellen is tiltakozott, de néhány alkalom után megtetszett neki a változatosság. Minden meccs elején ő döntötte el, hogy melyikünk melyik módon indulhat. De valljuk be, legjobban azt szereti, ha az apja négykézláb dzsanel keresztül a szobán, ő meg egy darabig ugrál, aztán futva megelőz. De nagyon szeret egyedül is versenyezni, ilyenkor nekem tapsolnom kell. Persze ha túl korán kezdek el tapsolni, akkor rám szól, hogy még ne...

Szólj hozzá!

Betonozás

2011.10.15. 16:36 :: 10yei

Reggel jött Zoltán, ahogy ígérte. Én addigra megcsináltam a keret szintezését. Nem szarakodtunk sokat, nekikezdtünk a kevergetésnek, jó pár 40 kilós zsák várt ránk. Száraz betont vettem, mert nem lett volna egyszerű a sódert, homokot, akármit a házon átcipelni a hátsó kertbe, ezeket a zsákokat meg könnyebb volt logisztikázni. Így is majd leszakadt a kezem, mire mindet kihordtuk. Odakint meg nem győztem takargatni, mert persze hogy most kezdett esni az eső is, ez az anyag meg arról híres, hogy a vízzel reakcióba lépve köt.

Öntöttük a vizet, dobáltuk bele a zsákokat egyesével, meg adtunk mindegyik adaghoz 2-3 lapát sódert is, amit még Henrik apótól kaptam, mert kimaradt neki. A betonkeverő nagyon nagy hasznot jelentett, mert ezzel tényleg gyorsan lehetett haladni. Még mielőtt tudtam volna, hogy kölcsönkapom, vettem egy keverőszálat, hogy fúróval tudjak ügyeskedni, de szerencsére nem kellett. Nem haladtunk lassan, de bőven volt mit feltölteni, ezért összességében csak nem volt villám ez a művelet. Délután 2-re végeztünk, kb. 5 és fél óra volt a teljes betonozás, döngölés, simítgatás. De legalább jól sikerült. Még mielőtt hozzákezdünk volna, úgy döntöttünk, hogy inkább egy centivel vékonyabb alapot tervezünk, mert ha kevés lesz az anyag mégis, akkor így már nem lesz gáz. Ez kb. 2 és fél zsákkal kevesebb az eredeti tervnél. A térfogatot papíron nem volt nehéz kiszámolni, viszont a talaj egyenetlenségeiből adódó eltéréseket nem tudtam számításba venni, így ezt tűnt biztosnak. A végén azonban kiderült mennyire pontosan számítottam, mert pontosan 2 és fél zsák maradt meg. :) Ági finom ebéddel honorálta meg a munkánkat. Régen ettem már ilyen finom sajtkrém levest, utána meg flincflancos husi volt. Zoltán hazament, én pihentem, a beton meg száradt. Két nap múlva járható lesz, csak óvni kell a hidegtől, nehogy megfagyjon benne a víz.

MunkagépJómunkásemberA mű

Szólj hozzá!

Alapozás

2011.10.14. 20:35 :: 10yei

Múlt hétvégén kiástam a gödröt a kerti tároló alá a lábazatnak, ma meg nekiálltunk megcsinálni a zsaluzást Zoltánnal. A zsalutéglákat méretre vágtuk, betettük a lyukba és kiszinteztük. Aztán a szélén visszatöltöttük a földet, majd deszkákkal keretet ácsoltunk a tetejére, hogy oda folyassuk ki az alaphoz a betont. Zoltán igyekezett meggyőzni, hogy egy este alatt simán megcsinálunk mindent, de én láttam, hogy több munka lesz vele. Eleve munkából hazaérve tudunk nekifogni, 6 óra után meg már sötétedik. Ő már sokkal többet betonozott, mint én - ami nem volt nehéz, mert még sosem betonoztam - sejthette volna, hogy nem leszünk meg ennyi idő alatt. Én azt tűztem ki célul, hogy legyen meg a zsalu, szombaton meg majd jöhet a beton. Nekem lett igazam, mert 7 óra körül hagytuk abba a munkát, és a deszkák még nem voltak kiszintezve, mert már nem láttunk semmit. És még egy tonnányi betont be kéne keverni és önteni...

Szilvi is eljött Lujzival és addig bent játszottak Nikivel, amíg mi kint dolgoztunk napszámban. Mire bejöttünk, ők már haza is mentek. Megvacsoráztunk és úgy váltunk el, hogy holnap reggel folytatjuk. Muszáj haladni, mert jön a rossz idő, és a beton nem szereti a fagyokat. Most még betonkeverőt is sikerült kölcsön kérnem, ami meg fogja gyorsítani a melót.

A gödörBratyó munkábanAz alap

Szólj hozzá!